Ismét egy korzikai versenyző, természetesen juhtejből. Ahogyan azt már az U Bel Fiuritu kapcsán is említettem, a korzikai juhok -ellentétben az orvosi javallattal- eléggé fűszeresen étkeznek és tiszta fű helyett bokrok bogyóit, gyógy- és fűszernövényeket rágcsálnak vidáman, naphosszat. Más dolguk sincsen, (belegondolt már valaki, milyen unalmas élete lehet egy juhnak?) így ráérnek minden erejükkel arra koncentrálni, hogy kiváló tejet adjanak, amelyből kiváló sajtok készülhetnek.
A Brin d'Amor-t kézzel formázzák -valószínűleg idős korzikai, szintén unatkozó mamák, majd megforgatják az egészet illatos, szárított fűszerkeverékben, amitől kinézete egy első pillantásra egy kócos, kicsit szögletesre edzett kölyöksünre emlékeztet. Ha félbevágjuk, akkor viszont már látjuk, hogy nem sün, ugyanis ennek -a sünnel ellentétben- szép, fehér belseje van.
Illata nem túl erős, sőt, inkább gyengének mondanám, és a "sajtszagot" szinte teljesen elnyomja a szárított fűszerek kellemes aromája. Íze erősen sós, savanykás, ezért tökéletesen alkalmas saláták készítéséhez. Állaga eleinte lágy, majd az idő előrehaladtával egyre keményebbé válik. Az U Bel Fiuritu után érdekes volt érezni, hogy ekkora különbség lehet az azonos területen, azonos tejből készülő sajtok között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése