Saint Agur

Franciaország középső részén, a Monts du Velay hegyvidéki falujában, Beauzac-ben készítik pasztőrözött tehéntejből.

Az egyik legjobb, legélvezhetőbb kéksajt azok közük, amiket eddig kóstoltam. Tejszínes beütésű íze kevésbé fűszeres, erős és sós, mint mondjuk a Papillon roquefortja. Illata több, mint kellemes, nyoma sincs az orrbaverő erjedtségnek, állaga pedig vajszerűen krémes. Nyelvünk és szájpadlásunk közt olyan könnyedén, szívetmelengetően olvad szét, hogy kedvünk lenne vele olvadni. Ezt a sajtot még az is szeretni fogja, aki általában nem kedveli a kéksajtokat. Ára €13.60/kg a sarki kisboltban, 145 grammos kiszerelésben.

L’ami du Chambertin

A barna szörny nem hazudik. Ő nem csak tetszeleg elrettentő külsejével, mint a Mont d'Or. A L’ami du Chambertin-től pontosan azt kapod amit külseje után vársz, illetve talán kicsit többet is. Képtelenség belőle sokat enni. Íze borzasztóan tömény és erjedt, amin már csak az illata tesz túl.

Ez a sajt magával ragad és leterít, de úgy, hogy ott is maradsz. Miután magadhoz térsz, ismét ringbe akarsz szállni vele, bár tudod, hogy semmi esélyed. A gyengébb idegzetű sajtfaló már barnás-vöröses, ráncos kérgét megpillantva elmenekül, a középhaladó pedig az illatát megérezve dobja be a törölközőt. Igazi szado-mazochista szeánsz ez, amelyre csak a legelvetemültebb sajtimádók vágynak. Ez a sajt csak nekik készült. Köszönet érte Raymond Gaugry-nek, aki 1950-ben megalkotta a sajtok eme nehézfiúját.

Brie de Melun

Tökéletes sajtálom. Azt hiszem így lehetne legkönnyebben jellemezni ezt a gyönyörű francia csodát. A Brie de Melun-t az Ile de France Seine-et-Marne részén készítik hagyományos tehéntejből. Elkészülési ideje 3 hónapot vesz igénybe, ami több, mint az átlagos brie sajtoké. A tejet tartályokban erjesztik, 18-20 órát pihentetik majd a formákba helyezik. A helységben a hőmérsékletet fokozatosan, néhány óra leforgása alatt csökkentik 33-ról 19 fokra. A következő napon a sajtról eltávolítják a penészt, majd sózzák és ugyanitt még 2 napig állni hagyják. Ezután a sajt átkerül egy 12 fok hőmérsékletű kamrába, ahol kb 1 hét alatt megjelenik rajta a gyönyörű fehér penészkéreg.
Innentől 7-fokos hőmérsékleten várja tovább amíg fehérpenészes kérgét már barnás hálók, foltok díszítik, íze pedig kellően savanykássá és éretté, erjedté válik. Állaga a kéreg alatt észvesztően lágy, friss kenyérrel felejthetetlen élményt nyújt, amelyet megkoronázhatunk egy kis Burgundi vagy Rhone-vidéki vörösborral.

Roquefort (Papillon)

A roquefort egy juhtejből készült, erős ízű és illatú kéksajt. A juhokat a dél-franciaországi helyek közt, 750-1100 méter között legeltetik olyan réteken, amely még garantáltan nem látott semmilyen műtrágyát. A roquefort penészét egy külön erre a célra kifejleszett rozskenyeren tenyésztik ki, és az alvadéknak a sajtformába történő töltésekor a penészes morzsát rétegenként juttatják a sajtba. Tehát adott a sajtforma, amibe kerül egy réteg alvadék, majd meghintik morzsával. Még egy réteg alvadék, majd ismét morzsa... Eztán 150 napig érlelik barlangban, ahol állandó hőmérséklet és páratartalom mellett gyönyürű, penészhálós sajt kerekedik belőle.

A Papillon a legnagyobb és legpatinásabb gyártók közé tartozik Franciaországban. A népek szeretik, bár a helyi erők szerint a régi időkben, -de legalábbis úgy 20 évvel ezelőtt- a cég termékei megbízhatóbbak voltak. Napjainkra a túlzott nagyüzemi gyártás bizony itt is a minőség rovására ment. Ettől függetlenül persze ezek a sajtok kíválóak, viszont bennem felmerül a kérdés: milyen lehet a még ennél is jobb roquefort? Remélem, egyszer még megtudom. Ezért a minőségért jelenleg €27.60-at kérnek a Nogent-i piacon, és véleményem szerint nagyon megéri az árát.

Mont d'Or

Igazi gyanús kinézetű sajt. De ahogy a zord külső is gyakran érző szívet takar, a Mont d'Or sem olyan, mint amilyennek látszik. A dobozt kinyitva és a celofánt eltávolítva brutális élményekre készültem, de a várt hatás elmaradt. Hősünk nem áraszt magából áthatóan erős illatot, és az íze is lényegesen könnyedebb, mint azt várná az ember. A fehér penészkéreg alatti sárgás sajt állaga krémes, már-már folyós, szelni csak hidegen lehet, szobahőmérsékleten a kés helyett érdemesebb kanállal nekiesni.

A Mont d'Or a francia-svájci határon álló hegyről kapta nevét, mintegy 40, magashegyi faluban készítik szigorú szabályok szerint, kizárólag Montbéliarde, valamint Pie Rouge de l’Est fajtájú tehenek nyers, pasztőrözetlen tejéből. A kis, kerek sajtokat fenyőpolcokon érlelik maximum 15 fokos hőmérsékleten, majd fenyőhánccsal tekerik be és kis fadobozokban hozzák forgalomba. Ennek a kis fadobozos csodának az ára €4.10 volt, de általában €7 és €15 között kapható, függően a gyártótól és a bolttól. Azt hiszem ezután az olcsó után ebből kipróbálok egy drágábbat is, mert a szívembe lopta magát.

Gorgonzola (Santi & C. S.p.A)

Az illatos Digó. Akár így is nevezhetnénk a Santi & C. S.p.A által piacra dobott sajtot. Bár - tekintve, hogy három évig most Párizs mellett tengetem hitvány életem - blogom első sorban a francia sajtokról szól, ennek a kis csodának mégis helyet kell szorítani benne. Olaszországból utazott egészen Nogent-Sur-Marne piacáig, ahonnan aztán a szatyromban, majd az asztalunkon landolt. Az eladó -francia lévén- a hazai sajtokat preferálja, mégis elismerően bólintott választásomra. A gorgonzolák idővel szárazabbak és erjedtebb ízűek lesznek, de ezt még abban az időszakában hozták forgalomba, amikor az állaga, félelmetesen lágy, krémes. Íze természetesen még így is tömény, de nem az "arconcsapós" kategóriába tartozik. Zsírtartalma 48% és általam az erősen ajánlott címet kapja. Ára a piacon €19,10/kg

Bresse Bleu

A Bresse Bleu a Rhône-Alpes régióból származó kék- és lágysajt párosítása. A két típus előnyei remek harmóniában öltenek testet ebben a pici sajtban, amelyet papírhengerbe csomagolva helyeznek forgalomba. Állaga szobahőmérsékleten jólesően krémes, íze simulékony, szinte behízelgő. Gyakorlott sajtfogyasztók számára nem mutat sok újat, ettől függetlenül a nap bármely szakában szívesen fogyasztanám. Ajánlott azok számára, akik még idegenkednek az erősebb illatú, éretteb sajtoktól, de az egyszerű, frissebb és éretlenebb ízű camemberttől már többre vágynak. A Bresse Bleu nem tartozik a drága sajtok közé, az általam (bár promócióban) vásárolt kis henger, a maga 225 grammjával és 1.5 Eurós árával kifejezetten kedvezőnek mondható.

Előszó

... de csak azért, hogy mindenki értse. Sajtokról naplót vezetni pontosan olyan ügyefogyott dolog, mint borokról, pálinkákról vagy éppen a kolbászról. Teljesen értelmetlen, mert mindenkinek mást nyújt egy-egy különleges étel vagy ital, de mégis sokan megkísérlik a lehetetlent: leírni egy pillanatot az életükből, amelyet egy íz, egy illat és a látvány szerencsés együttállása okozott és amely számukra valódi élményt jelent. Nem írok történelmet, csak beállok a sorba, és megpróbálok átadni minél több olyan élményt, amelyet néhány liter rothasztott tejnek, azaz a SAJTnak köszönhetek.