Saint-Marcellin

Mind külső megjelenését, mind pedig ízvilágát tekintve hatalmas a hasonlóság a Saint-Féliciennel. A Saint-Marcellin íze talán kicsit kevésbé édeskés, erjedtebb, mint a rokon sajt, de élvezeti értékre egyiket sem emelném a másik fölé, vagy nyomnám a másik alá, mert nem lenne fair. Ami szembeötlő különbség lehet, hogy a Saint-Marcellint valamivel kisebb, mindössze 80 grammos kis korongokban árulják, amelyek elkészítéséhez átlagosan 0,7 liter tejet használnak fel.

A sajt története a 15.századba nyúlik vissza, akkor még kecsketejből, ma már tehéntejből készítik Franciaország keleti részén, Dauphine tartományban. Nevét honnan is kaphatta volna...... hát persze, hogy szülővárosáról, Saint-Marcellinről.

Crottin de Chévre

Kecskeszar. Ennyi, ezt jelenti a sajt neve: Crottin de Chévre. Ebből a crottin a szar (a google fordító szerint trágya), a chévre pedig a kecske. A jó franciák szerencsére nem az íze alapján nevezték el tesztalanyunkat, és kivételesen nem is a város után, ahol készítik, (bár ebben az esetben talán szerencsésebb lett volna) hanem a kis tejtermék kinézete után. Bár ugye a kecskeszar bogyós formájú, ez meg kör alakú hasáb, de ne legyünk szőrszálhasogatók, pláne, hogy az adott kecskék ez irányú képességeit sem vonhatjuk kétsége ismeretlenül. Sőt, feltétlen bizalmam élvezi az a kecske, aminek a tejéből ilyen kiváló sajt tud készülni.

A sajt külseje érdekes, kérge ráncos, mint egy shrapei kölyökkutya bőre, finoman fehérpenészes, itt-ott sárgás beütéssel. A kéreg alatt gyönyörű, hófehér belső lakozik, amely még azoknak is megindítja a nyálelválasztását, akik nem különösebben rajonganak a kecskesajtért. Íze jellegzetes kecskesajt, enyhén szalmás, édeskés utóízzel. Az általam kóstolt nem volt túlérlelve, egyszer majd kipróbálok belőle egy durvábbat is. Véleményem szerint a Crottin de Chévre a szemnek nagyobb élményt nyújt, mint az ízlelőbimbóknak, de azért egyáltalán nem csalódás. Kiváló alapanyaga a chévre chaud-nak, azaz a forró kecskesajt salátának, ami igazából pirítós, rajta forró, grillezett kecskesajt, és köré szórva pár zöldsaláta levél díszítő jelleggel, tehát nem kifejezetten a mi képzeletünkben élő salátára emlékeztet.

A nap mondása

A tehén nem más, mint egy olyan gép, ami ihatóvá teszi a füvet.

St. Félicien

Nem értem, nem értem.... A Rhone-Alpokba mennék is, meg.... meg mennék is. Szép nagy és magas hegyek, gyönyörű tájak, sokféle príma sajt.... csak ne lenne olyan kurva hideg. Úgyhogy inkább majd nyáron, de akkor nagyon. Addig meg hoznak onnan ide sajtot... Most viszont a helyi sajtszerző pontig bármikor nagyon szívesen, ahol sajtos emberem már mosolyogva fogad, és talán Ő az egyetlen, aki meg sem próbál velem franciául társalogni, remélve, hátha sikerült valamit rámragasztani szegény tanáromnak. Mintha Ő pontosan tudná a nagy igazságot: nem, nem sikerült. (lehet, hogy ismeri Isabelle-t? Mindegy is, ez most nem fontos)

Nem értem, nem értem... Tehát sajtos emberem mosolyogva fogad, közli, hogy a héten melyik sajtok lennének szerinte a kedvemre valók (Ő, akár egy jó mixer, tudja, mi kell az embernek) és miután néhány,-az évszaknak köszönhetően már jó érett- félkemény sajtot kiválasztok, beveti a csodafegyvert, miszerint: van itt még valami, ami esetleg érdekelhet. Irány a pult másik oldala, ahol a gyengédebb ízek uralkodnak, amit én kispályásnak tartok, de Ő esküdözik, hogy a St.Félicienben nem fogok csalódni. Mivel erősebb ízekből már bebiztosítottam magam, így "Miért ne?" alapon elviszek egy darabot. Miközben fizetek, biztosít, hogy nincs ember a földön, akinek ez a sajt nem ízlik, és a főnöke annyira szereti, hogy még ölni is képes lenne érte. Ha sajtról van szó, a franciák nem viccelnek. Körülnézek: sajtból még van elég a pultban, és a főnök sehol, tehát megnyugszom, nem sajtkés által fogom bevégezni hitvány életem, vagy ha igen, akkor legalábbis nem ma, nem most.

Nem értem, nem értem... Vajh'miért nézem le ezeket az erőtlen sajtokat? Csak bedobtam a hűtőbe, és persze a többit kóstoltam végig, mikor rájöttem, hogy még ez is van, akkor meg már megettem az adagom, szóval ez marad későbbre. Este aztán nem hagyott nyugodni a dolog, elővettem, egy kicsit kint hagytam szomahőmérsékleten, majd vágtam..... volna.... de folyt... de még hogy.... uhh... anyám! Elő a kiskanalat, nézzük csak: hmmmm, az állaga, mint valami krém, mennyei, az íze pedig tiszta, alig-alig érett sajtíz. Minden mellékíztől mentes, annyira lágy, hogy az ember szinte belebetegszik az élvezetbe. Sajtos embernek igaza volt: ezt a sajtot mindenki szereti. Itt nincs mellébeszélés, hogy "nem szeretem, mert büdös, meg ilyen, meg olyan". Nem értem, nem értem... Ez nem büdös, nem ilyen, nem olyan. Ilyen is meg olyan is.

Amúgy visszatérve a kezdetekhez: a sajt a Rohne-Alpokból érkezett, hogy a nevét honnan kapta, már nem is mondom (igen, ahonnan az összes Francia sajt), nyers tehéntejből készítik, kis korongra formázva kapható (átlag 18 dekát nyomnak) és a francnak annyit beszélni róla, ezt mindenki kóstolja meg, hogy ne csak én töprengjek azon, hogy mitől ilyen kurvajó ez a sajt! Nem értem, nem értem...