2010. december 4., szombat

Költözés

Blogomat mostantól a http://napisajt.blog.hu címen érheted el. A frissítés a blogspoton megszűnik, ezentúl az új bejegyzéseket csak az új címen olvashatod!

2010. december 2., csütörtök

Mimolette



A sajtok eredetét illetően megtörténik néha, hogy a franciák vitába keverednek más népekkel... néha. Néha a svájciakkal, néha a németekkel, angolokkal, meg gyakorlatilag bárkivel aki sajtot készít. Így van ez a Mimolette esetében is. Egyesek azt állítják, hogy a sajt receptjét hollandoktól lopták, mások azt, hogy ez a sajt mindig is létezett Franciaországban. Hogy melyik vélemény kié, erre gondolom nem kell kitérnem, de nekünk meg mindegy is, vitatkozzanak csak, addig mi élvezzük a sajtokat, hiszen nekünk egészen biztosan nincs velük semmi vitatkoznivalónk ezen a téren.

A Mimolette, másnéven Boule de Lille, tehéntejből készül, hagyományosan Franciaország északi részén, Lille tartományban, ahol az emberek a Francia nyelvet olyan tájszólással képesek beszélni, hogy az egyéb franciák számára szinte érthetetlen. Ezt hívják söttöminek, és aki látta az "Isten hozott az Isten háta mögött" című filmet, az tudja miről beszélek, a többieknek meg javasolt a megtekintése, mert tényleg szórakoztató.

Mai hősünk neve a szokástól eltérően nem származási helyére utal, hanem állagára, ami annyit tesz: félig puha. Nem meglepő tehát, hogy egy félkemény sajtról van szó, ami viszont az idő és az érés előrehaladtával egyre keményebbé válik. A Mimolette kb. 2 kg-os darabokban kerül forgalomba, gömböc alakú, kérge szürkés-narancsos színű, felszíne akár egy kisbolygó, vagy szikla. Narancsos színét egy természetes színezéknek, az achiote-nak köszönheti. Íze enyhén sós, érett, állaga korától függően félkemény és rugalmas, valamint a kemény, porrózus között változhat. Illata nem különösebben orrfacsaró, de természetesen minél öregebb, annál edzettebb szaglószerv kell hozzá.

Kor alapján 4 féle Mimolette-t különböztetünk meg:

Fiatal: 3 hónapos
Közepes: 6 hónapos
Öreg: 12 hónapos
Extra öreg: 24 hónapos

2010. november 30., kedd

Saint-Marcellin



Mind külső megjelenését, mind pedig ízvilágát tekintve hatalmas a hasonlóság a Saint-Féliciennel. A Saint-Marcellin íze talán kicsit kevésbé édeskés, erjedtebb, mint a rokon sajt, de élvezeti értékre egyiket sem emelném a másik fölé, vagy nyomnám a másik alá, mert nem lenne fair. Ami szembeötlő különbség lehet, hogy a Saint-Marcellint valamivel kisebb, mindössze 80 grammos kis korongokban árulják, amelyek elkészítéséhez átlagosan 0,7 liter tejet használnak fel.

A sajt története a 15.századba nyúlik vissza, akkor még kecsketejből, ma már tehéntejből készítik Franciaország keleti részén, Dauphine tartományban. Nevét honnan is kaphatta volna...... hát persze, hogy szülővárosáról, Saint-Marcellinről.

2010. november 27., szombat

Crottin de Chévre




Kecskeszar. Ennyi, ezt jelenti a sajt neve: Crottin de Chévre. Ebből a crottin a szar (a google fordító szerint trágya), a chévre pedig a kecske. A jó franciák szerencsére nem az íze alapján nevezték el tesztalanyunkat, és kivételesen nem is a város után, ahol készítik, (bár ebben az esetben talán szerencsésebb lett volna) hanem a kis tejtermék kinézete után. Bár ugye a kecskeszar bogyós formájú, ez meg kör alakú hasáb, de ne legyünk szőrszálhasogatók, pláne, hogy az adott kecskék ez irányú képességeit sem vonhatjuk kétsége ismeretlenül. Sőt, feltétlen bizalmam élvezi az a kecske, aminek a tejéből ilyen kiváló sajt tud készülni.

A sajt külseje érdekes, kérge ráncos, mint egy shrapei kölyökkutya bőre, finoman fehérpenészes, itt-ott sárgás beütéssel. A kéreg alatt gyönyörű, hófehér belső lakozik, amely még azoknak is megindítja a nyálelválasztását, akik nem különösebben rajonganak a kecskesajtért. Íze jellegzetes kecskesajt, enyhén szalmás, édeskés utóízzel. Az általam kóstolt nem volt túlérlelve, egyszer majd kipróbálok belőle egy durvábbat is. Véleményem szerint a Crottin de Chévre a szemnek nagyobb élményt nyújt, mint az ízlelőbimbóknak, de azért egyáltalán nem csalódás. Kiváló alapanyaga a chévre chaud-nak, azaz a forró kecskesajt salátának, ami igazából pirítós, rajta forró, grillezett kecskesajt, és köré szórva pár zöldsaláta levél díszítő jelleggel, tehát nem kifejezetten a mi képzeletünkben élő salátára emlékeztet.

2010. november 25., csütörtök

A nap mondása

A tehén nem más, mint egy olyan gép, ami ihatóvá teszi a füvet.

2010. november 24., szerda

St. Félicien




Nem értem, nem értem.... A Rhone-Alpokba mennék is, meg.... meg mennék is. Szép nagy és magas hegyek, gyönyörű tájak, sokféle príma sajt.... csak ne lenne olyan kurva hideg. Úgyhogy inkább majd nyáron, de akkor nagyon. Addig meg hoznak onnan ide sajtot... Most viszont a helyi sajtszerző pontig bármikor nagyon szívesen, ahol sajtos emberem már mosolyogva fogad, és talán Ő az egyetlen, aki meg sem próbál velem franciául társalogni, remélve, hátha sikerült valamit rámragasztani szegény tanáromnak. Mintha Ő pontosan tudná a nagy igazságot: nem, nem sikerült. (lehet, hogy ismeri Isabelle-t? Mindegy is, ez most nem fontos)

Nem értem, nem értem... Tehát sajtos emberem mosolyogva fogad, közli, hogy a héten melyik sajtok lennének szerinte a kedvemre valók (Ő, akár egy jó mixer, tudja, mi kell az embernek) és miután néhány,-az évszaknak köszönhetően már jó érett- félkemény sajtot kiválasztok, beveti a csodafegyvert, miszerint: van itt még valami, ami esetleg érdekelhet. Irány a pult másik oldala, ahol a gyengédebb ízek uralkodnak, amit én kispályásnak tartok, de Ő esküdözik, hogy a St.Félicienben nem fogok csalódni. Mivel erősebb ízekből már bebiztosítottam magam, így "Miért ne?" alapon elviszek egy darabot. Miközben fizetek, biztosít, hogy nincs ember a földön, akinek ez a sajt nem ízlik, és a főnöke annyira szereti, hogy még ölni is képes lenne érte. Ha sajtról van szó, a franciák nem viccelnek. Körülnézek: sajtból még van elég a pultban, és a főnök sehol, tehát megnyugszom, nem sajtkés által fogom bevégezni hitvány életem, vagy ha igen, akkor legalábbis nem ma, nem most.

Nem értem, nem értem... Vajh'miért nézem le ezeket az erőtlen sajtokat? Csak bedobtam a hűtőbe, és persze a többit kóstoltam végig, mikor rájöttem, hogy még ez is van, akkor meg már megettem az adagom, szóval ez marad későbbre. Este aztán nem hagyott nyugodni a dolog, elővettem, egy kicsit kint hagytam szomahőmérsékleten, majd vágtam..... volna.... de folyt... de még hogy.... uhh... anyám! Elő a kiskanalat, nézzük csak: hmmmm, az állaga, mint valami krém, mennyei, az íze pedig tiszta, alig-alig érett sajtíz. Minden mellékíztől mentes, annyira lágy, hogy az ember szinte belebetegszik az élvezetbe. Sajtos embernek igaza volt: ezt a sajtot mindenki szereti. Itt nincs mellébeszélés, hogy "nem szeretem, mert büdös, meg ilyen, meg olyan". Nem értem, nem értem... Ez nem büdös, nem ilyen, nem olyan. Ilyen is meg olyan is.

Amúgy visszatérve a kezdetekhez: a sajt a Rohne-Alpokból érkezett, hogy a nevét honnan kapta, már nem is mondom (igen, ahonnan az összes Francia sajt), nyers tehéntejből készítik, kis korongra formázva kapható (átlag 18 dekát nyomnak) és a francnak annyit beszélni róla, ezt mindenki kóstolja meg, hogy ne csak én töprengjek azon, hogy mitől ilyen kurvajó ez a sajt! Nem értem, nem értem...

2010. október 29., péntek

Blue Stilton


Nem véletlen a blue. Ez blue és nem bleu, hiszen egy idegenlégióst teszteltem, amely a nem is olyan messzi Angliából érkezett.
Ahogy a nevében is benne van, kéksajtról van szó, amely AEC oltalom alatt áll, tehát szigorú szabályok szerint kizárólag a szigetország három megyéjében (Derbyshire, Leicestershire, Nottinghamshire) készülhet.

A Stilton talán az angolok leghíresebb sajtja, amely küllemét tekintve erősen hasonlít a franciák Fourme d'Ambertjéhez, ez is hengeres alakú hatalmas tömbökben készül. Illata erős, de nem orrfacsaróan erős, íze kellemes, enyhén sós, állaga számomra kicsit száraz a kéksajtokhoz képest, így a fehér részek színe is a szárazságának megfelelően sárgásabb árnyalatú.

A Stiltonból létezik egy fehér változat is, amit gyakran gyümölcsökkel együtt készítenek, de mivel én csak a kéket kóstoltam, arról majd akkor írok, ha sikerül szereznem.