A barna szörny nem hazudik. Ő nem csak tetszeleg elrettentő külsejével, mint a Mont d'Or. A L’ami du Chambertin-től pontosan azt kapod amit külseje után vársz, illetve talán kicsit többet is. Képtelenség belőle sokat enni. Íze borzasztóan tömény és erjedt, amin már csak az illata tesz túl.
Ez a sajt magával ragad és leterít, de úgy, hogy ott is maradsz. Miután magadhoz térsz, ismét ringbe akarsz szállni vele, bár tudod, hogy semmi esélyed. A gyengébb idegzetű sajtfaló már barnás-vöröses, ráncos kérgét megpillantva elmenekül, a középhaladó pedig az illatát megérezve dobja be a törölközőt. Igazi szado-mazochista szeánsz ez, amelyre csak a legelvetemültebb sajtimádók vágynak. Ez a sajt csak nekik készült. Köszönet érte Raymond Gaugry-nek, aki 1950-ben megalkotta a sajtok eme nehézfiúját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése