Rocamadour

Kecske adja tejét, városa meg nevét. Olcsó rím, de fedi a valóságot.
Itt is egy kreatív névadóval lehet dolgunk Perigord-Quercy régióból, viszont legalább nem Auvergne-ből, és hát ez is valami. Nem sok, de valami.

Maga a sajt sem sok. Pont egy falat. Ízre roppant friss, és roppant kecskés. Állaga annyira lágy, hogy szobahőmérsékleten érdemes evőeszközt használni a fogyasztásához.
Színe kívül-belül hófehér, akárcsak a tej amely az AOC minősítés megléte óta nem mindegy, hogy honnan van, hiszen kizárólag csak 2 féle kecskétől származhat.
Az itteni kecskék igen tágas legelőkön éldegélnek, ugyanis az is előírás, hogy egy hektáron nem lehet belőlük több 10 darabnál. Hogy az izgalmakat fokozzuk, a táplálékuk 80 százaléka csak élőhelyük földrajzi helyről származhat, 70 százaléka a legelőkön fogyasztott természetes takarmány kell legyen és semmiféle génmanipulált szart nem adhatnak nekik, azt nekünk, embereknek kell elfogyasztani. De ez így az igazságos, hiszen egy kecskének sem jutott még eszébe génmaipilációt végrehajtani takarmánynövényeken. Ki-mit főzött, egye is meg. Ezt a kecskék nem tudják, mert bizony a sajtjukat is mi esszük meg. És ez bizony nagy szerencse!