Nem értem, nem értem.... A Rhone-Alpokba mennék is, meg.... meg mennék is. Szép nagy és magas hegyek, gyönyörű tájak, sokféle príma sajt.... csak ne lenne olyan kurva hideg. Úgyhogy inkább majd nyáron, de akkor nagyon. Addig meg hoznak onnan ide sajtot... Most viszont a helyi sajtszerző pontig bármikor nagyon szívesen, ahol sajtos emberem már mosolyogva fogad, és talán Ő az egyetlen, aki meg sem próbál velem franciául társalogni, remélve, hátha sikerült valamit rámragasztani szegény tanáromnak. Mintha Ő pontosan tudná a nagy igazságot: nem, nem sikerült. (lehet, hogy ismeri Isabelle-t? Mindegy is, ez most nem fontos)
Nem értem, nem értem... Tehát sajtos emberem mosolyogva fogad, közli, hogy a héten melyik sajtok lennének szerinte a kedvemre valók (Ő, akár egy jó mixer, tudja, mi kell az embernek) és miután néhány,-az évszaknak köszönhetően már jó érett- félkemény sajtot kiválasztok, beveti a csodafegyvert, miszerint: van itt még valami, ami esetleg érdekelhet. Irány a pult másik oldala, ahol a gyengédebb ízek uralkodnak, amit én kispályásnak tartok, de Ő esküdözik, hogy a St.Félicienben nem fogok csalódni. Mivel erősebb ízekből már bebiztosítottam magam, így "Miért ne?" alapon elviszek egy darabot. Miközben fizetek, biztosít, hogy nincs ember a földön, akinek ez a sajt nem ízlik, és a főnöke annyira szereti, hogy még ölni is képes lenne érte. Ha sajtról van szó, a franciák nem viccelnek. Körülnézek: sajtból még van elég a pultban, és a főnök sehol, tehát megnyugszom, nem sajtkés által fogom bevégezni hitvány életem, vagy ha igen, akkor legalábbis nem ma, nem most.
Nem értem, nem értem... Vajh'miért nézem le ezeket az erőtlen sajtokat? Csak bedobtam a hűtőbe, és persze a többit kóstoltam végig, mikor rájöttem, hogy még ez is van, akkor meg már megettem az adagom, szóval ez marad későbbre. Este aztán nem hagyott nyugodni a dolog, elővettem, egy kicsit kint hagytam szomahőmérsékleten, majd vágtam..... volna.... de folyt... de még hogy.... uhh... anyám! Elő a kiskanalat, nézzük csak: hmmmm, az állaga, mint valami krém, mennyei, az íze pedig tiszta, alig-alig érett sajtíz. Minden mellékíztől mentes, annyira lágy, hogy az ember szinte belebetegszik az élvezetbe. Sajtos embernek igaza volt: ezt a sajtot mindenki szereti. Itt nincs mellébeszélés, hogy "nem szeretem, mert büdös, meg ilyen, meg olyan". Nem értem, nem értem... Ez nem büdös, nem ilyen, nem olyan. Ilyen is meg olyan is.
Amúgy visszatérve a kezdetekhez: a sajt a Rohne-Alpokból érkezett, hogy a nevét honnan kapta, már nem is mondom (igen, ahonnan az összes Francia sajt), nyers tehéntejből készítik, kis korongra formázva kapható (átlag 18 dekát nyomnak) és a francnak annyit beszélni róla, ezt mindenki kóstolja meg, hogy ne csak én töprengjek azon, hogy mitől ilyen kurvajó ez a sajt! Nem értem, nem értem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése