Költözés

Blogomat mostantól a http://napisajt.blog.hu címen érheted el. A frissítés a blogspoton megszűnik, ezentúl az új bejegyzéseket csak az új címen olvashatod!

Mimolette

A sajtok eredetét illetően megtörténik néha, hogy a franciák vitába keverednek más népekkel... néha. Néha a svájciakkal, néha a németekkel, angolokkal, meg gyakorlatilag bárkivel aki sajtot készít. Így van ez a Mimolette esetében is. Egyesek azt állítják, hogy a sajt receptjét hollandoktól lopták, mások azt, hogy ez a sajt mindig is létezett Franciaországban. Hogy melyik vélemény kié, erre gondolom nem kell kitérnem, de nekünk meg mindegy is, vitatkozzanak csak, addig mi élvezzük a sajtokat, hiszen nekünk egészen biztosan nincs velük semmi vitatkoznivalónk ezen a téren.

A Mimolette, másnéven Boule de Lille, tehéntejből készül, hagyományosan Franciaország északi részén, Lille tartományban, ahol az emberek a Francia nyelvet olyan tájszólással képesek beszélni, hogy az egyéb franciák számára szinte érthetetlen. Ezt hívják söttöminek, és aki látta az "Isten hozott az Isten háta mögött" című filmet, az tudja miről beszélek, a többieknek meg javasolt a megtekintése, mert tényleg szórakoztató.

Mai hősünk neve a szokástól eltérően nem származási helyére utal, hanem állagára, ami annyit tesz: félig puha. Nem meglepő tehát, hogy egy félkemény sajtról van szó, ami viszont az idő és az érés előrehaladtával egyre keményebbé válik. A Mimolette kb. 2 kg-os darabokban kerül forgalomba, gömböc alakú, kérge szürkés-narancsos színű, felszíne akár egy kisbolygó, vagy szikla. Narancsos színét egy természetes színezéknek, az achiote-nak köszönheti. Íze enyhén sós, érett, állaga korától függően félkemény és rugalmas, valamint a kemény, porrózus között változhat. Illata nem különösebben orrfacsaró, de természetesen minél öregebb, annál edzettebb szaglószerv kell hozzá.

Kor alapján 4 féle Mimolette-t különböztetünk meg:

Fiatal: 3 hónapos
Közepes: 6 hónapos
Öreg: 12 hónapos
Extra öreg: 24 hónapos

Saint-Marcellin

Mind külső megjelenését, mind pedig ízvilágát tekintve hatalmas a hasonlóság a Saint-Féliciennel. A Saint-Marcellin íze talán kicsit kevésbé édeskés, erjedtebb, mint a rokon sajt, de élvezeti értékre egyiket sem emelném a másik fölé, vagy nyomnám a másik alá, mert nem lenne fair. Ami szembeötlő különbség lehet, hogy a Saint-Marcellint valamivel kisebb, mindössze 80 grammos kis korongokban árulják, amelyek elkészítéséhez átlagosan 0,7 liter tejet használnak fel.

A sajt története a 15.századba nyúlik vissza, akkor még kecsketejből, ma már tehéntejből készítik Franciaország keleti részén, Dauphine tartományban. Nevét honnan is kaphatta volna...... hát persze, hogy szülővárosáról, Saint-Marcellinről.

Crottin de Chévre

Kecskeszar. Ennyi, ezt jelenti a sajt neve: Crottin de Chévre. Ebből a crottin a szar (a google fordító szerint trágya), a chévre pedig a kecske. A jó franciák szerencsére nem az íze alapján nevezték el tesztalanyunkat, és kivételesen nem is a város után, ahol készítik, (bár ebben az esetben talán szerencsésebb lett volna) hanem a kis tejtermék kinézete után. Bár ugye a kecskeszar bogyós formájú, ez meg kör alakú hasáb, de ne legyünk szőrszálhasogatók, pláne, hogy az adott kecskék ez irányú képességeit sem vonhatjuk kétsége ismeretlenül. Sőt, feltétlen bizalmam élvezi az a kecske, aminek a tejéből ilyen kiváló sajt tud készülni.

A sajt külseje érdekes, kérge ráncos, mint egy shrapei kölyökkutya bőre, finoman fehérpenészes, itt-ott sárgás beütéssel. A kéreg alatt gyönyörű, hófehér belső lakozik, amely még azoknak is megindítja a nyálelválasztását, akik nem különösebben rajonganak a kecskesajtért. Íze jellegzetes kecskesajt, enyhén szalmás, édeskés utóízzel. Az általam kóstolt nem volt túlérlelve, egyszer majd kipróbálok belőle egy durvábbat is. Véleményem szerint a Crottin de Chévre a szemnek nagyobb élményt nyújt, mint az ízlelőbimbóknak, de azért egyáltalán nem csalódás. Kiváló alapanyaga a chévre chaud-nak, azaz a forró kecskesajt salátának, ami igazából pirítós, rajta forró, grillezett kecskesajt, és köré szórva pár zöldsaláta levél díszítő jelleggel, tehát nem kifejezetten a mi képzeletünkben élő salátára emlékeztet.

A nap mondása

A tehén nem más, mint egy olyan gép, ami ihatóvá teszi a füvet.

St. Félicien

Nem értem, nem értem.... A Rhone-Alpokba mennék is, meg.... meg mennék is. Szép nagy és magas hegyek, gyönyörű tájak, sokféle príma sajt.... csak ne lenne olyan kurva hideg. Úgyhogy inkább majd nyáron, de akkor nagyon. Addig meg hoznak onnan ide sajtot... Most viszont a helyi sajtszerző pontig bármikor nagyon szívesen, ahol sajtos emberem már mosolyogva fogad, és talán Ő az egyetlen, aki meg sem próbál velem franciául társalogni, remélve, hátha sikerült valamit rámragasztani szegény tanáromnak. Mintha Ő pontosan tudná a nagy igazságot: nem, nem sikerült. (lehet, hogy ismeri Isabelle-t? Mindegy is, ez most nem fontos)

Nem értem, nem értem... Tehát sajtos emberem mosolyogva fogad, közli, hogy a héten melyik sajtok lennének szerinte a kedvemre valók (Ő, akár egy jó mixer, tudja, mi kell az embernek) és miután néhány,-az évszaknak köszönhetően már jó érett- félkemény sajtot kiválasztok, beveti a csodafegyvert, miszerint: van itt még valami, ami esetleg érdekelhet. Irány a pult másik oldala, ahol a gyengédebb ízek uralkodnak, amit én kispályásnak tartok, de Ő esküdözik, hogy a St.Félicienben nem fogok csalódni. Mivel erősebb ízekből már bebiztosítottam magam, így "Miért ne?" alapon elviszek egy darabot. Miközben fizetek, biztosít, hogy nincs ember a földön, akinek ez a sajt nem ízlik, és a főnöke annyira szereti, hogy még ölni is képes lenne érte. Ha sajtról van szó, a franciák nem viccelnek. Körülnézek: sajtból még van elég a pultban, és a főnök sehol, tehát megnyugszom, nem sajtkés által fogom bevégezni hitvány életem, vagy ha igen, akkor legalábbis nem ma, nem most.

Nem értem, nem értem... Vajh'miért nézem le ezeket az erőtlen sajtokat? Csak bedobtam a hűtőbe, és persze a többit kóstoltam végig, mikor rájöttem, hogy még ez is van, akkor meg már megettem az adagom, szóval ez marad későbbre. Este aztán nem hagyott nyugodni a dolog, elővettem, egy kicsit kint hagytam szomahőmérsékleten, majd vágtam..... volna.... de folyt... de még hogy.... uhh... anyám! Elő a kiskanalat, nézzük csak: hmmmm, az állaga, mint valami krém, mennyei, az íze pedig tiszta, alig-alig érett sajtíz. Minden mellékíztől mentes, annyira lágy, hogy az ember szinte belebetegszik az élvezetbe. Sajtos embernek igaza volt: ezt a sajtot mindenki szereti. Itt nincs mellébeszélés, hogy "nem szeretem, mert büdös, meg ilyen, meg olyan". Nem értem, nem értem... Ez nem büdös, nem ilyen, nem olyan. Ilyen is meg olyan is.

Amúgy visszatérve a kezdetekhez: a sajt a Rohne-Alpokból érkezett, hogy a nevét honnan kapta, már nem is mondom (igen, ahonnan az összes Francia sajt), nyers tehéntejből készítik, kis korongra formázva kapható (átlag 18 dekát nyomnak) és a francnak annyit beszélni róla, ezt mindenki kóstolja meg, hogy ne csak én töprengjek azon, hogy mitől ilyen kurvajó ez a sajt! Nem értem, nem értem...

Blue Stilton

Nem véletlen a blue. Ez blue és nem bleu, hiszen egy idegenlégióst teszteltem, amely a nem is olyan messzi Angliából érkezett.
Ahogy a nevében is benne van, kéksajtról van szó, amely AEC oltalom alatt áll, tehát szigorú szabályok szerint kizárólag a szigetország három megyéjében (Derbyshire, Leicestershire, Nottinghamshire) készülhet.

A Stilton talán az angolok leghíresebb sajtja, amely küllemét tekintve erősen hasonlít a franciák Fourme d'Ambertjéhez, ez is hengeres alakú hatalmas tömbökben készül. Illata erős, de nem orrfacsaróan erős, íze kellemes, enyhén sós, állaga számomra kicsit száraz a kéksajtokhoz képest, így a fehér részek színe is a szárazságának megfelelően sárgásabb árnyalatú.

A Stiltonból létezik egy fehér változat is, amit gyakran gyümölcsökkel együtt készítenek, de mivel én csak a kéket kóstoltam, arról majd akkor írok, ha sikerül szereznem.

Bleu du Vecors

Rendhagyó bejegyzés. Sejtettem, hogy meg fog történni egyszer, és lám. Jelen bejegyzésem fotó nélkül készült, mert a sajt, amire lefotóztam volna, már nem volt köztünk. Próbáltam pótolni, de sajna nem nyert, hiszen nem túl gyakori, nem kapni mindig. Amint tudom, pótolom a képet!

Ahogyan az a nevéből és kinézetéből is látszik, kéksajttal van dolgunk, amelyet Franciaország délnyugati részén, Dauphiné régióban gyártanak. A tehéntejből készülő, hihetetlenül finom kéksajt íze vetekszik az általam nagyra tartott Bleu de Gex ízével. Állaga ahhoz hasonló, tehát kicsit szárazabb, mint egy Bleu d'Auvergnenek, (és sokkal szárazabb, mint mondjuk egy Brie sajté, amelynek aztán végképp semmi köze a kéksajtokhoz, de olyan unalmas mindig csak azonos típushoz hasonlítgatni) utóíze kevésbé édeskés, illata jóval intenzívebb.

Ennek a sajtnak múltja az 1300-as évekig nyúlik vissza, amikor is még szerzetesek készítették azt, bizonyítékául annak, hogy a sok pogányégetésen és karóbahúzáson kívül az egyháznak némi hasznát is látta a világ akkoriban, bár szegény Jean d'Arcra ez anno biztosan nem volt nagy vígasztaló hatással.

Manapság AOC védett termék (1998 óta), így ha ilyen sajtot eszünk, akkor az biztosan a Montbeliard vagy a Villards típusú tehenek tejéből készült, merthogy ez bizony elő vagyon írva a sajtkészítőknek.

Brie de Meaux

A másik Brie sajt. Nevét természetesen városáról Meaux-ről (ejtsd: Mő) kapta. Jelenleg három régióban is gyártják: a pezsgőiről híres Champagne-ban, Lotharingiában és az Ile-de-France-on. Ez is, mint társa, tehéntejből készül, a mérete valamivel nagyobb, mint testvére , a Brie de Meluné, átlagosan 36-37 cm, és egy teljes kerek sajt kb. 3,5 kg-t nyom.

Az emberek fele a Melun-ra, míg a másik fele a Meaux-re esküszik, nekem meg mindig az ízlik jobban, amit éppen kóstolok, érdemi különbséget nem véltem felfedezni, de ezért a kijelentésemért néhány fan biztosan a fejemet venné.

És bár ízük totál hasonló, egy nagy erénye mégis akad a Meaux-nek: mégpedig az, hogy Talleyrand a sajtok királyának minősítette 1815-ben.

Gyári szünet

Legközelebbi sajtteszt szeptember elején várható.

Bleu de Gex

Bleu de Gex a hivatalos neve, de ismerik még Bleu Septmoncel-ként is. A sajtot Franciaország keleti részén, Jura és Ain megyékben állítják elő a Montbéliardes és a Pie rouge de I'Est tehenek tejéből. Ezek a tehenek friss hegyi füvet és virágokat fogyasztanak, tápot nem kapnak. A tejüket fejés után azonnal felhasználják (már amennyiben Bleu de Gex készül belőlük).

Érdekes a sajt állaga. Lágy, ugyanakkor a kéksajtokhoz képest mégis száraz. Íze kicsit fanyar, fűszeres, viszont utóíze kellemesen gyümölcsös. Illata nem mar az ember orrába, kifejezetten kellemes. Alapszíne a többi kéksajthoz képest inkább sárgás, mintázata pedig olyan, mintha teledarálták volna petrezselyemmel.

Munster au Cumin

Végre nem Auvergne és más hasonló, már majdnem unalmas régió a mai sajtunk származási helye. A Munster au Cumin Elzászból érkezett, tehát nem járt be hosszú utat idáig, de emiatt évezeti értékéből cseppet sem veszít.

Receptje a 9. századig nyúlik vissza és szerzetesek őrizték meg bölcsen a készítésének mikéntjét. Az alapsajt, a Munster itt is városáról kapta a nevét, és ennek a köményes verziója a Munster au Cumin.

Maga a sajt nagyon lágy, kérge narancsos-vöröses színű és erősen ragacsos.
Belseje a szokásos csontszín, amelyet egész köménymagok díszítenek. Illata kifejezetten erős, sőt, brutális. Íze erjedt és erősen fűszeres, amire a hozzáadott köménymag még rádob egy lapáttal. Kezdőknek, Trappista rajongóknak nem ajánlott, mindenki másnak kötelező. Gyengébb idegzetű középhaladók készítsenek ki egy kis gyümölcsöt mellé kísérőnek!

Rocamadour

Kecske adja tejét, városa meg nevét. Olcsó rím, de fedi a valóságot.
Itt is egy kreatív névadóval lehet dolgunk Perigord-Quercy régióból, viszont legalább nem Auvergne-ből, és hát ez is valami. Nem sok, de valami.

Maga a sajt sem sok. Pont egy falat. Ízre roppant friss, és roppant kecskés. Állaga annyira lágy, hogy szobahőmérsékleten érdemes evőeszközt használni a fogyasztásához.
Színe kívül-belül hófehér, akárcsak a tej amely az AOC minősítés megléte óta nem mindegy, hogy honnan van, hiszen kizárólag csak 2 féle kecskétől származhat.
Az itteni kecskék igen tágas legelőkön éldegélnek, ugyanis az is előírás, hogy egy hektáron nem lehet belőlük több 10 darabnál. Hogy az izgalmakat fokozzuk, a táplálékuk 80 százaléka csak élőhelyük földrajzi helyről származhat, 70 százaléka a legelőkön fogyasztott természetes takarmány kell legyen és semmiféle génmanipulált szart nem adhatnak nekik, azt nekünk, embereknek kell elfogyasztani. De ez így az igazságos, hiszen egy kecskének sem jutott még eszébe génmaipilációt végrehajtani takarmánynövényeken. Ki-mit főzött, egye is meg. Ezt a kecskék nem tudják, mert bizony a sajtjukat is mi esszük meg. És ez bizony nagy szerencse!

Saint-NECTAIRE

Lehet tippelni, hogy vajh' honnan kaphatta a nevét: Saint-NECTAIRE
Segítek. A változatosság kedvéért pontosan a származási helyéről. Úgy tűnik, hogy a franciák eléggé kiszámíthatóak, ami a sajtok elnevezését illeti. Elképzelem, ahogyan két sajtkészítő beszélget a piacon:

- Te, figyejjémá' ide!
- Na?
- Készítek sajtot.
- És?
- Nem tudom, mi legyen a neve.
- Hol laksz?
- Saint-Nectaire-ben.
- Hát akkor, mi a kérdés?
- Igaz!

Bár elnevezésük néha kissé unalmas, ízük annál inkább izgalmas. Nincs két egyforma. Tehát ott tartottam, hogy a Saint-Nectarie-t Franciaország közepén, a nagy sajttermelő Auvergne régióban készítik. Ha a dokumentumoknak hihetünk, akkor ezt már a 17. század óta teszik, mégpedig igen nagy sikerrel, mivel sajtunknak azóta sikerült megmaradnia.
Ha a külsejét nézzük, azt is hihetnénk, hogy nem csak a sajt termelése, hanem maga az adott sajt is abból az időből maradt ránk. Kérge kemény, szürke, mintha meg lenne kövesedve. Illata nem túl erős, nem erjedt, inkább pinceszagú, kicsit dohos. Belseje félkemény állagú, viszonylag síma, nem lyukacsos, színe szép, élénk sárga. Íze nagyon kellemes, kicsit szalmás, gombás beütésű.

Gaperon

A sajtvásárlásnak egyetlen helyes és elfogadható módja számomra az, ha előre megtervezem, hogy milyen sajtot akarok venni, ellenkező esetben kisebb afrikai országok éves költségvetéseit képes vagyok sajtra költeni. Szombat volt, tervem volt.... volt. Kedvenc eladóm egyetlen mondattal húzta keresztül számításom: "Ki akarsz próbálni valami újat?"

Ami elsőre meghökkentőnek tűnt, az ára volt, de ha utánaszámolok, akkor nem annyira vészes, hiszen ez a darab €6,25-be kerül, az meg kilónként számolva 26, ami nem kevés ugyan, de nem is vészes.

A Gaperon tehéntejből készül és kedvenc régiómból, Auvergne-ből származik, ahol a legtöbb sajtfélét gyártják Franciaországban.
Kérge félkemény, száraz, fehérpenészes, belseje a szokásos csontszín. Állaga a kéregnél kicsit keményebb, beljebb lágy, közepe pedig túró állagú. Íze cseppnyit csípős, erősen fűszeres és érett túróra hasonlít enyhe juhtúró beütéssel, fokhagymával, borssal és egyéb fűszernövényekkel. A fokhagyma erősen befolyásolja az illatát is, és a sajt elfogyasztása után ugyanez igaz lesz leheletünkre is.
Érdekes színfolt volt számomra, mivel a franciákra amúgy sem jellemző, hogy nagyon telepakolnák a sajtokat olyan idegentestekkel, mint pl a fokhagyma. Olyannyira nem, hogy pont tegnap beszélgettem erről a sajtról egy francia arccal, aki az elbeszélésem alapján váltig állította, hogy az bizony nem francia sajt lesz, haenm olasz. Csak az Internet tudta meggyőzni, hogy mégis... :)

Reblochon

Ha ilyet érzel a villamoson, biztosan körülnézel, hogy ki van szandálban. Szagos. Mit szagos, büdös. Mondjuk ki bátran, hiszen szeretjük! A jó sajtnak bizony szaga van. A Reblochon esetében már maga a szag elenegdő bizonyíték arra, hogy jó sajttal állunk szemben, nem holmi por és víz keverékéből összekutyult ragacsos vagy éppen gumis állagú förmedvénnyel. Sajt ez 100 százalékig, ehhez nem fér kétség.

Tehát igazi sajt, amely igazi tejből van, méghozzá ez is a híres hármas: az Abondance, a Tarentaise és a Montbéliarde típusú tehenek friss, pasztőrözetlen tejéből. Származását tekintve az Alpokból, a Haute-Savoie térségből érkezett, és már nagyon korán, a 14. században is készítettek ilyen sajtot az akkori földbirtokosok.

Általában úgy 0,5 kg-os kiszerelésben árusítják, átmérője 14 cm, magassága 3-4 cm. Íze talán picit mandulás, vagy mogyorós beütésű, erjedt, de könnyen fogyasztható, nem akar az ember utána azonnal valami édeset inni, sőt, még a borospohárért sem nyúl feltétlenül, bár tény, hogy nem is esik rosszul hozzá.
Állaga lágy, száraz, naracsszín beütésű kérgét csak vékony fehér penészkéreg díszíti, lágy belseje halványsárgás színű, amelynek apró lyukak adnak érdekes mintázatot.
A kevésbé túlérett példányokat nyugodtan fogyaszthatják kezdők is, nem kell tőle félni, nem harap vissza!

Abondance

Napi sajtunk a franciaországi, közvetlenül a svájci határ mellett fekvő Haute-Savoie vidékéről származik. Eredetéhez kivételesen semmilyen legendát nem találtam, ami igencsak meglepő ezen a vidéken, de persze annyi sajt mellett amennyit ez az ország kitermel, kell néha egy-két legendátlan sajt is.

Az Abondance kizárólag 3 fajta tehén nyers tehéntejből készül (Abondance, Montbeliard, Tarine) , kb 40 cm átmérőjű, 7,5 cm magas és súlya általában 7 és 12 kg között változhat. 1 kg Abondance elkészítéséhez átlagosan 10 liter tejet használnak el, a kész sajtot lucfenyő polcokon érlelik legalább 3 hónapig.

Kérge picit kemény, de ehető, rozsdabarna színű, belseje sárgás-csontszín.
Állaga kifejezetten a félkemény sajtoké, olvadásra hajlamos, rugalmatlan.

Íze kellemesen aromás, gazdag, ugyanakkor csak kicsit sós és csak nagyon enyhén fűszeres.

Comté

A Comté a Franciaország keleti részében fekvő, Franche-Comté régióban készül pasztőrözetlen tehéntejből. Ez a sajt produkálja a legmagasabb termelési adatokat Franciaországban, ergo a franciák ebből esznek a legtöbbet, ez a legkedveltebb... akár hazánkban a trappista.
A gyártásáról már a 12. században is készítettek feljegyzéseket. Akkoriban a pásztorok az egész nyári időszakot -távol a világ zajától- (milyen zajos is lehetett akkoriban a világ) a Jura-hegységben lévő, elszigetelt kunyhóikban töltötték. Mivel a tejet a pásztor nem issza, -mert az nem vidít- ezért sajtot készített belőle, szezon végén azzal tért vissza, nem a sok, romlott tejjel.

A Comté készítését az AOC szabályozza, és amely megkapja a hivatal minősítését, annál biztosak lehetünk benne, hogy:
- tejét a Montbéliarde típusú szarvasmarha adta
- a teheneket csak friss, természetes takarmánnyal etetik (nincs műtrágya, nincs kemilália)
- a tejet fejés után azonnal felhasználják, annak feldolgozása közvetlenül a helyszínen kezdődik
- és még jónéhány dolgot, de ez számunkra most nem érdekes...

A Comté mérete hatalmas, akár 50 kg-os is lehet. Egy ilyen 45-50 kg-os korong elkészítéséhez 600 liter jó minőségű tejre van szükség, tehát amikor sokalljuk az árát, akkor ezt ne felejtsük el!
A Comték minőségét ellenőrök garantálják, akik minden gyártmányt megvizsgálnak és osztályoznak különböző szempontok alapján. Figyelembe veszik a kérgét, színét, belsejét, textúráját, illatát és ízét is. A maximum pontszám a 20-as.
A 15 és 20 pont közöttiek a Comté extra minősítést kapják. A 12-15 közöttieket csak simán Comténak hívják, és a 12 alatti pontszámot elért versenyzőket tilos Comté-ként forgalomba hozni. A sajtot hosszan, 12-18, de akár 24 hónapig is érlelik, de jó nevű éttermekben kapni 24 hónaposnál idősebbet is.

A sajt íze... erről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Erős, enyhén édes, gyümölcsös utóízzel. Kérgének színe barnás, poros, belseje sárgás, állaga félkemény, mégis roppant ízkavalkádot hagyva maga után könnyen omlik szét a szánkban.

Brin d'Amor

Ismét egy korzikai versenyző, természetesen juhtejből. Ahogyan azt már az U Bel Fiuritu kapcsán is említettem, a korzikai juhok -ellentétben az orvosi javallattal- eléggé fűszeresen étkeznek és tiszta fű helyett bokrok bogyóit, gyógy- és fűszernövényeket rágcsálnak vidáman, naphosszat. Más dolguk sincsen, (belegondolt már valaki, milyen unalmas élete lehet egy juhnak?) így ráérnek minden erejükkel arra koncentrálni, hogy kiváló tejet adjanak, amelyből kiváló sajtok készülhetnek.

A Brin d'Amor-t kézzel formázzák -valószínűleg idős korzikai, szintén unatkozó mamák, majd megforgatják az egészet illatos, szárított fűszerkeverékben, amitől kinézete egy első pillantásra egy kócos, kicsit szögletesre edzett kölyöksünre emlékeztet. Ha félbevágjuk, akkor viszont már látjuk, hogy nem sün, ugyanis ennek -a sünnel ellentétben- szép, fehér belseje van.

Illata nem túl erős, sőt, inkább gyengének mondanám, és a "sajtszagot" szinte teljesen elnyomja a szárított fűszerek kellemes aromája. Íze erősen sós, savanykás, ezért tökéletesen alkalmas saláták készítéséhez. Állaga eleinte lágy, majd az idő előrehaladtával egyre keményebbé válik. Az U Bel Fiuritu után érdekes volt érezni, hogy ekkora különbség lehet az azonos területen, azonos tejből készülő sajtok között.

Cipőt a cipőboltból

Nem kérdés, hogy ha valaki jó sajtot akar vásárolni, akkor azt nem a hipermarketek polcain kell keresgélnie, hanem ahogy cipőt a cipőboltból, úgy sajtot is a sajtboltból (Fromagerie) kell beszerezni. Másik alternatíva a piac, ahol szintén sajtboltok pultjait, vagy még jobb esetben egyenesen a termelőket találjuk.
A szaküzlet és a piac több szempontból is ideális választás. Amíg a multik kizárólag az minél nagyobb profit megszerzésére hajtanak, addig ezek a kis boltok a gyenge minőségű árut nem veszik át a termelőtől, így mintegy minőségellenőrként funkcionálnak, és egy-egy jobb sajtboltban gyakorlatilag lehetetlen mellényúlni és rossz portékát venni.
Előny továbbá, hogy az ilyen helyen dolgozó eladók mindent tudnak az áruról, és ahogy a bármixer is kiismeri egy idő után a vendég ízlését, úgy a jó eladó is tudni fogja egy idő után, hogy mire van szükséged.
A Nogent-i piacon emberünk már jól ismer minket. Minden alkalommal ajánl új dolgokat, tudja, hogy az ízleni fog vagy nem, és készségesen elmagyarázza, melyik sajtot mikor, milyen formában, milyen ételekhez kell, illetve érdemes fogyasztani. Ő is, mint minden francia, borzasztóan büszke a sajtkultúrára, és roppant módon élvezi, hogy az idegenek elégedetten távoznak a pulttól.
Blogom olvasásakor mindenképpen figyelembe kell venni, hogy amikor egy sajtról írok, akkor azt -egy-egy kivételével- mindig sajtboltból veszem. Tehát ha valaki netán Franciaországban kószál, és betér egy Ed-be, akkor nehogy csalódás érje, mert az Ed-ben megközelítőleg sem kapja ugyanazt a minőséget, amit például a Leviste Fromagerie-ben, amelynek szakértő eladója büszkén pózolt gépem előtt :)