Brin d'Amor

Ismét egy korzikai versenyző, természetesen juhtejből. Ahogyan azt már az U Bel Fiuritu kapcsán is említettem, a korzikai juhok -ellentétben az orvosi javallattal- eléggé fűszeresen étkeznek és tiszta fű helyett bokrok bogyóit, gyógy- és fűszernövényeket rágcsálnak vidáman, naphosszat. Más dolguk sincsen, (belegondolt már valaki, milyen unalmas élete lehet egy juhnak?) így ráérnek minden erejükkel arra koncentrálni, hogy kiváló tejet adjanak, amelyből kiváló sajtok készülhetnek.

A Brin d'Amor-t kézzel formázzák -valószínűleg idős korzikai, szintén unatkozó mamák, majd megforgatják az egészet illatos, szárított fűszerkeverékben, amitől kinézete egy első pillantásra egy kócos, kicsit szögletesre edzett kölyöksünre emlékeztet. Ha félbevágjuk, akkor viszont már látjuk, hogy nem sün, ugyanis ennek -a sünnel ellentétben- szép, fehér belseje van.

Illata nem túl erős, sőt, inkább gyengének mondanám, és a "sajtszagot" szinte teljesen elnyomja a szárított fűszerek kellemes aromája. Íze erősen sós, savanykás, ezért tökéletesen alkalmas saláták készítéséhez. Állaga eleinte lágy, majd az idő előrehaladtával egyre keményebbé válik. Az U Bel Fiuritu után érdekes volt érezni, hogy ekkora különbség lehet az azonos területen, azonos tejből készülő sajtok között.

Pérail

Az első találkozásom ezzel a sajttal nem volt pozitív élmény, mivel egy multinál vásároltam, így nem is írtam róla. Mondjuk úgy, hogy se íze, se bűze nem volt, és ez utóbbi egy igazi francia sajt esetében azért elgondolkodtató.

A minap Izabelle -a nyelvtanárom- beállított egy kis csomaggal, hogy kóstoljak meg egy olyan sajtot amit ott készítenek, ahol Ő született. A A Pérail-t megpillantva lelkem háborogni kezdett, szívemben sötét fellegek gyülekeztek, így a kellemetlen pillanatokat elkerülve nem akkor teszteltem a sajtot, hanem inkább óra után, csendes magányomban, hogy ha nem ízlik, ne lássa rajtam.

Az első, legfeltűnőbb különbség az ED-ben vásárolt sajttal szemben az illata. Ennek a Pérail-nek csodás, nagyon könnyed illata volt, ellenben a másikkal, aminek egyáltalán nem volt semmilyen. A második kellemes csalódás az íze. Félelmetesen jól csúszik, nagyon enyhe, nagyon tiszta íze van, csak minimális fetás beütésű utóízzel. Állaga puha, lágy, szinte már kenhető. Szerelem első látásra.

A Pérail Franciaország déli, középső részéről származik, Aveyron-ból. Nyers juhtejből készítik, és kis, lapos, 150 gr-os kerekre formázott kiszerelésben kerül forgalomba.

Ez a történés újabb bizonyítéka annak, hogy sajtot csak a sajtboltból, vagy a piacról, a termelőtől! Esetleg néhány nagy márkát a multitól, de azt is csak óvatosan és rövid ideig, mert a nagymennyiségű felvásárlás egy idő után a francia termelőnek is eszét veszi, és a minőségből bizony áldozni fog a mennyiség oltárán.