Blue Stilton

Nem véletlen a blue. Ez blue és nem bleu, hiszen egy idegenlégióst teszteltem, amely a nem is olyan messzi Angliából érkezett.
Ahogy a nevében is benne van, kéksajtról van szó, amely AEC oltalom alatt áll, tehát szigorú szabályok szerint kizárólag a szigetország három megyéjében (Derbyshire, Leicestershire, Nottinghamshire) készülhet.

A Stilton talán az angolok leghíresebb sajtja, amely küllemét tekintve erősen hasonlít a franciák Fourme d'Ambertjéhez, ez is hengeres alakú hatalmas tömbökben készül. Illata erős, de nem orrfacsaróan erős, íze kellemes, enyhén sós, állaga számomra kicsit száraz a kéksajtokhoz képest, így a fehér részek színe is a szárazságának megfelelően sárgásabb árnyalatú.

A Stiltonból létezik egy fehér változat is, amit gyakran gyümölcsökkel együtt készítenek, de mivel én csak a kéket kóstoltam, arról majd akkor írok, ha sikerül szereznem.

Bleu d'Auvergne

Származási helyét le sem tagadhatná ez a csodálatos, illatos gyönyörűség. Naná, hogy az Auvergne régióból származik, ahonnan sok más finomság is, amelyekről már írtam a Napisajton. Számomra Ő a kéksajtok eddigi csúcsa.

Íze picit erőteljesebb, sósabb, pikánsabb, mint a Saint Aguré, állaga még pont eléggé krémes és a szánkban csodásan olvad, ugyanakkor mégsem annyira vajas, mint enyhébb testvére.

Penészét -akárcsak a Roquefortét- rozskenyéren tenyésztik, majd tűvel juttatják a sajt belsejébe. Ezt követően bizonyos időközönként -ismét tűkkel- kis légcsatornákat fúrnak a sajtba, hogy a penészképződéshez szükséges levegő elérhetővé váljon a belső rész számára, amitől a Bleu d'Auvergne csontszíne szemet-gyönyörködtető, kék erekkel átszőtt mintázatot kap.

A Bleu d'Auvergne viszonylag újkeletű sajt, amelyet az 1850-es évek közepén a francia sajtkészítő, Antoine Roussel (áldassék a neve) kísérletezett ki.
Ez bizony számomra a kéksajtok nagy "Ő"-je. Ha tehetném, személyi számot adnék neki, sőt szavazati joggal is felruháznám.

Fourme d'Ambert

Franciaország egyik legrégebbi sajtja. Története a római korig vezethető vissza, készítésének módját állítólag már a gall druidák is ismerték. Bár a sajtkészítés azóta jelentősen fejlődött, a hagyományokat nagyon tisztelik. Formája szokatlan, szembetűnően magas, hengeres, átmérője 12 cm, egy sajt kb. 2 kg és ujjnyi vastag szeletekben árulják.

Napjainkban pasztőrözött tehéntejből készítik, az Auvergne régió két megyéjében: Loire és Puy-de-Dôme-ben. Érdekesség, hogy az érlelés ideje alatt minden héten egyszer, VOUVRAY moelleux-t (édes fehérbor) fecskendeznek bele. Ettől íze kellemesen pikáns, édesebb, gyümölcsösebb, mint az átlagos kéksajtoké, állaga pedig rugalmasabb azokénál. A Fourme d'Ambert a legenyhébb kéksajt, nem túl krémes, nem túl szagos, nagyon kellemes. Ára a piacon €17,30 / kg. (az általam említett árak gyártótól és vásárlási helytől függően erősen eltérőek is lehetnek)

Saint Agur

Franciaország középső részén, a Monts du Velay hegyvidéki falujában, Beauzac-ben készítik pasztőrözött tehéntejből.

Az egyik legjobb, legélvezhetőbb kéksajt azok közük, amiket eddig kóstoltam. Tejszínes beütésű íze kevésbé fűszeres, erős és sós, mint mondjuk a Papillon roquefortja. Illata több, mint kellemes, nyoma sincs az orrbaverő erjedtségnek, állaga pedig vajszerűen krémes. Nyelvünk és szájpadlásunk közt olyan könnyedén, szívetmelengetően olvad szét, hogy kedvünk lenne vele olvadni. Ezt a sajtot még az is szeretni fogja, aki általában nem kedveli a kéksajtokat. Ára €13.60/kg a sarki kisboltban, 145 grammos kiszerelésben.

Roquefort (Papillon)

A roquefort egy juhtejből készült, erős ízű és illatú kéksajt. A juhokat a dél-franciaországi helyek közt, 750-1100 méter között legeltetik olyan réteken, amely még garantáltan nem látott semmilyen műtrágyát. A roquefort penészét egy külön erre a célra kifejleszett rozskenyeren tenyésztik ki, és az alvadéknak a sajtformába történő töltésekor a penészes morzsát rétegenként juttatják a sajtba. Tehát adott a sajtforma, amibe kerül egy réteg alvadék, majd meghintik morzsával. Még egy réteg alvadék, majd ismét morzsa... Eztán 150 napig érlelik barlangban, ahol állandó hőmérséklet és páratartalom mellett gyönyürű, penészhálós sajt kerekedik belőle.

A Papillon a legnagyobb és legpatinásabb gyártók közé tartozik Franciaországban. A népek szeretik, bár a helyi erők szerint a régi időkben, -de legalábbis úgy 20 évvel ezelőtt- a cég termékei megbízhatóbbak voltak. Napjainkra a túlzott nagyüzemi gyártás bizony itt is a minőség rovására ment. Ettől függetlenül persze ezek a sajtok kíválóak, viszont bennem felmerül a kérdés: milyen lehet a még ennél is jobb roquefort? Remélem, egyszer még megtudom. Ezért a minőségért jelenleg €27.60-at kérnek a Nogent-i piacon, és véleményem szerint nagyon megéri az árát.

Gorgonzola (Santi & C. S.p.A)

Az illatos Digó. Akár így is nevezhetnénk a Santi & C. S.p.A által piacra dobott sajtot. Bár - tekintve, hogy három évig most Párizs mellett tengetem hitvány életem - blogom első sorban a francia sajtokról szól, ennek a kis csodának mégis helyet kell szorítani benne. Olaszországból utazott egészen Nogent-Sur-Marne piacáig, ahonnan aztán a szatyromban, majd az asztalunkon landolt. Az eladó -francia lévén- a hazai sajtokat preferálja, mégis elismerően bólintott választásomra. A gorgonzolák idővel szárazabbak és erjedtebb ízűek lesznek, de ezt még abban az időszakában hozták forgalomba, amikor az állaga, félelmetesen lágy, krémes. Íze természetesen még így is tömény, de nem az "arconcsapós" kategóriába tartozik. Zsírtartalma 48% és általam az erősen ajánlott címet kapja. Ára a piacon €19,10/kg