Reblochon

Ha ilyet érzel a villamoson, biztosan körülnézel, hogy ki van szandálban. Szagos. Mit szagos, büdös. Mondjuk ki bátran, hiszen szeretjük! A jó sajtnak bizony szaga van. A Reblochon esetében már maga a szag elenegdő bizonyíték arra, hogy jó sajttal állunk szemben, nem holmi por és víz keverékéből összekutyult ragacsos vagy éppen gumis állagú förmedvénnyel. Sajt ez 100 százalékig, ehhez nem fér kétség.

Tehát igazi sajt, amely igazi tejből van, méghozzá ez is a híres hármas: az Abondance, a Tarentaise és a Montbéliarde típusú tehenek friss, pasztőrözetlen tejéből. Származását tekintve az Alpokból, a Haute-Savoie térségből érkezett, és már nagyon korán, a 14. században is készítettek ilyen sajtot az akkori földbirtokosok.

Általában úgy 0,5 kg-os kiszerelésben árusítják, átmérője 14 cm, magassága 3-4 cm. Íze talán picit mandulás, vagy mogyorós beütésű, erjedt, de könnyen fogyasztható, nem akar az ember utána azonnal valami édeset inni, sőt, még a borospohárért sem nyúl feltétlenül, bár tény, hogy nem is esik rosszul hozzá.
Állaga lágy, száraz, naracsszín beütésű kérgét csak vékony fehér penészkéreg díszíti, lágy belseje halványsárgás színű, amelynek apró lyukak adnak érdekes mintázatot.
A kevésbé túlérett példányokat nyugodtan fogyaszthatják kezdők is, nem kell tőle félni, nem harap vissza!

U Bel Fiuritu

Ohh, te csodás Korzika! Nem csak gyönyörű sziklás partjaid adtad nekünk, hanem számos csodás sajtot is, ezért hála neked, és hála a juhoknak is, akik tejüket adták, hogy mi élvezhessük azt rothasztott, érett formájában.
Mert ugye ha Korzika, akkor ott tehénről nem nagyon beszélhetünk, ott a juhok vannak nagy divatban, az ő nyers, pasztőrözetlen tejük került felhasználásra az U Bel Fiuritu készítésekor is.

Az, hogy a sajtot juhtejből készítik, még nem lenne túl nagy szenzáció, viszont a Korzikán őshonos juhok étkezési szokásai jelentősen eltérnek az egyéb juhokétól. Mivel ott az ember ritkán botlik az ember hatalmas, zöld füves legelőkbe, így a juhok is kénytelen beérni a "maquis" bokorral, némi vadon termő rozmaringgal és borókával, amelytől viszont tejük erősen fűszeres és aromás lesz, és ez nagymértékben befolyásolja a belőle készült sajt ízét.

Az I Bel Fiuritu korzikai jelentése ”szép, kicsi virág”, amit nagy valószínűséggel nem a sajt illatától ihletve találtak ki, hiszen az a virágillattól biza nagyon messze jár. Ennek illata átható, tömény, kifejezetten szagos. Brutálisan tömény ízében érdekesen keveredik az édes és a fanyar, állaga lágy, külső, narancsszín kérge vékony és ragacsos. Csodás kis sajt, de igazából, ahogyan azt az eladó is mondta: Ez férfinak való! Hölgyek, kezdők és lelkes amatőrök kerüljék!

Soumaintrain

Nem a tudatosság vezérelt, amikor ezt a sajtot vásároltam. Már vagy 10 perce álltam bambán a sajtpult előtt, gondterhelten tipródtam, hogy vajh' melyik sajtokat tegyem magamévá a hétre, de mivel a velem lévők nem annyira élvezték a sajtpult előtt történő ácsorgást (nem értem, miért, én imádom) és az eladó is egyre gyakrabban mosolygott rám, döntenem kellett.
Csak úgy találomra mutattam rá egy kerek barna sajtra, aminek aztán elővigyázatosságból csak a felét hoztam el. Nem volt túl nagy, nem volt túl szép, barnás kérge talán még kicsit visszataszítónak is hathat azok számára, akik nem vallanak nyíltan szerelmet egy darab sajtnak, de szerencsére az isteni gondviselés vezette kezemet, amikor rámutattam.
Azt, ott! Az eladó a szemembe nézett, méregetett egy darabig, mintha csak azon tűnődött volna, hogy vajon meg tudok-e birkózni egy ilyen profi játékossal. Úgy látszik, hogy végül megelőlegezte nekem a bizalmat mosolygott még egy utolsót és becsomagolta. Emigyen került hát egy darabka Bire sajt mellett egy fél Soumaintrain a szatyromba, majd az asztalra. Hazafelé, már a liftben éreztem: jó döntés volt.

A Soumaintrain Bourgogne régióból származik, Yonne-ból. Nyers, pasztőrözetlen tehéntejből készítik préselés nélkül. Illata átható, szagos, amely minden képzeletet felülmúló harmóniában van az ízével. Egyszerre sós és édes, erjedt és gyümölcsös. Kérge vékony, nem érezhető keménységű, állaga belül krémes, de nem nyúlós, szánkban jobban olvad, mint a vaj. Az egész olyan elképesztően álomszerű, tökéletes.

Sajttálban illik az utolsó darabok közé tenni, hiszen ő bizony nem hagyja magát elnyomni más sajtoktól (persze azért vannak kivételek), de még egy jó érett Cantal-tól sem, ellenben szinte garantált, hogy ha a Soumaintrain után kóstolunk mást, annak íze már nem nagyon lesz érezhető.

L’ami du Chambertin

A barna szörny nem hazudik. Ő nem csak tetszeleg elrettentő külsejével, mint a Mont d'Or. A L’ami du Chambertin-től pontosan azt kapod amit külseje után vársz, illetve talán kicsit többet is. Képtelenség belőle sokat enni. Íze borzasztóan tömény és erjedt, amin már csak az illata tesz túl.

Ez a sajt magával ragad és leterít, de úgy, hogy ott is maradsz. Miután magadhoz térsz, ismét ringbe akarsz szállni vele, bár tudod, hogy semmi esélyed. A gyengébb idegzetű sajtfaló már barnás-vöröses, ráncos kérgét megpillantva elmenekül, a középhaladó pedig az illatát megérezve dobja be a törölközőt. Igazi szado-mazochista szeánsz ez, amelyre csak a legelvetemültebb sajtimádók vágynak. Ez a sajt csak nekik készült. Köszönet érte Raymond Gaugry-nek, aki 1950-ben megalkotta a sajtok eme nehézfiúját.