Blue Stilton

Nem véletlen a blue. Ez blue és nem bleu, hiszen egy idegenlégióst teszteltem, amely a nem is olyan messzi Angliából érkezett.
Ahogy a nevében is benne van, kéksajtról van szó, amely AEC oltalom alatt áll, tehát szigorú szabályok szerint kizárólag a szigetország három megyéjében (Derbyshire, Leicestershire, Nottinghamshire) készülhet.

A Stilton talán az angolok leghíresebb sajtja, amely küllemét tekintve erősen hasonlít a franciák Fourme d'Ambertjéhez, ez is hengeres alakú hatalmas tömbökben készül. Illata erős, de nem orrfacsaróan erős, íze kellemes, enyhén sós, állaga számomra kicsit száraz a kéksajtokhoz képest, így a fehér részek színe is a szárazságának megfelelően sárgásabb árnyalatú.

A Stiltonból létezik egy fehér változat is, amit gyakran gyümölcsökkel együtt készítenek, de mivel én csak a kéket kóstoltam, arról majd akkor írok, ha sikerül szereznem.

Bleu du Vecors

Rendhagyó bejegyzés. Sejtettem, hogy meg fog történni egyszer, és lám. Jelen bejegyzésem fotó nélkül készült, mert a sajt, amire lefotóztam volna, már nem volt köztünk. Próbáltam pótolni, de sajna nem nyert, hiszen nem túl gyakori, nem kapni mindig. Amint tudom, pótolom a képet!

Ahogyan az a nevéből és kinézetéből is látszik, kéksajttal van dolgunk, amelyet Franciaország délnyugati részén, Dauphiné régióban gyártanak. A tehéntejből készülő, hihetetlenül finom kéksajt íze vetekszik az általam nagyra tartott Bleu de Gex ízével. Állaga ahhoz hasonló, tehát kicsit szárazabb, mint egy Bleu d'Auvergnenek, (és sokkal szárazabb, mint mondjuk egy Brie sajté, amelynek aztán végképp semmi köze a kéksajtokhoz, de olyan unalmas mindig csak azonos típushoz hasonlítgatni) utóíze kevésbé édeskés, illata jóval intenzívebb.

Ennek a sajtnak múltja az 1300-as évekig nyúlik vissza, amikor is még szerzetesek készítették azt, bizonyítékául annak, hogy a sok pogányégetésen és karóbahúzáson kívül az egyháznak némi hasznát is látta a világ akkoriban, bár szegény Jean d'Arcra ez anno biztosan nem volt nagy vígasztaló hatással.

Manapság AOC védett termék (1998 óta), így ha ilyen sajtot eszünk, akkor az biztosan a Montbeliard vagy a Villards típusú tehenek tejéből készült, merthogy ez bizony elő vagyon írva a sajtkészítőknek.

Brie de Meaux

A másik Brie sajt. Nevét természetesen városáról Meaux-ről (ejtsd: Mő) kapta. Jelenleg három régióban is gyártják: a pezsgőiről híres Champagne-ban, Lotharingiában és az Ile-de-France-on. Ez is, mint társa, tehéntejből készül, a mérete valamivel nagyobb, mint testvére , a Brie de Meluné, átlagosan 36-37 cm, és egy teljes kerek sajt kb. 3,5 kg-t nyom.

Az emberek fele a Melun-ra, míg a másik fele a Meaux-re esküszik, nekem meg mindig az ízlik jobban, amit éppen kóstolok, érdemi különbséget nem véltem felfedezni, de ezért a kijelentésemért néhány fan biztosan a fejemet venné.

És bár ízük totál hasonló, egy nagy erénye mégis akad a Meaux-nek: mégpedig az, hogy Talleyrand a sajtok királyának minősítette 1815-ben.

Gyári szünet

Legközelebbi sajtteszt szeptember elején várható.

Bleu de Gex

Bleu de Gex a hivatalos neve, de ismerik még Bleu Septmoncel-ként is. A sajtot Franciaország keleti részén, Jura és Ain megyékben állítják elő a Montbéliardes és a Pie rouge de I'Est tehenek tejéből. Ezek a tehenek friss hegyi füvet és virágokat fogyasztanak, tápot nem kapnak. A tejüket fejés után azonnal felhasználják (már amennyiben Bleu de Gex készül belőlük).

Érdekes a sajt állaga. Lágy, ugyanakkor a kéksajtokhoz képest mégis száraz. Íze kicsit fanyar, fűszeres, viszont utóíze kellemesen gyümölcsös. Illata nem mar az ember orrába, kifejezetten kellemes. Alapszíne a többi kéksajthoz képest inkább sárgás, mintázata pedig olyan, mintha teledarálták volna petrezselyemmel.

Munster au Cumin

Végre nem Auvergne és más hasonló, már majdnem unalmas régió a mai sajtunk származási helye. A Munster au Cumin Elzászból érkezett, tehát nem járt be hosszú utat idáig, de emiatt évezeti értékéből cseppet sem veszít.

Receptje a 9. századig nyúlik vissza és szerzetesek őrizték meg bölcsen a készítésének mikéntjét. Az alapsajt, a Munster itt is városáról kapta a nevét, és ennek a köményes verziója a Munster au Cumin.

Maga a sajt nagyon lágy, kérge narancsos-vöröses színű és erősen ragacsos.
Belseje a szokásos csontszín, amelyet egész köménymagok díszítenek. Illata kifejezetten erős, sőt, brutális. Íze erjedt és erősen fűszeres, amire a hozzáadott köménymag még rádob egy lapáttal. Kezdőknek, Trappista rajongóknak nem ajánlott, mindenki másnak kötelező. Gyengébb idegzetű középhaladók készítsenek ki egy kis gyümölcsöt mellé kísérőnek!

Rocamadour

Kecske adja tejét, városa meg nevét. Olcsó rím, de fedi a valóságot.
Itt is egy kreatív névadóval lehet dolgunk Perigord-Quercy régióból, viszont legalább nem Auvergne-ből, és hát ez is valami. Nem sok, de valami.

Maga a sajt sem sok. Pont egy falat. Ízre roppant friss, és roppant kecskés. Állaga annyira lágy, hogy szobahőmérsékleten érdemes evőeszközt használni a fogyasztásához.
Színe kívül-belül hófehér, akárcsak a tej amely az AOC minősítés megléte óta nem mindegy, hogy honnan van, hiszen kizárólag csak 2 féle kecskétől származhat.
Az itteni kecskék igen tágas legelőkön éldegélnek, ugyanis az is előírás, hogy egy hektáron nem lehet belőlük több 10 darabnál. Hogy az izgalmakat fokozzuk, a táplálékuk 80 százaléka csak élőhelyük földrajzi helyről származhat, 70 százaléka a legelőkön fogyasztott természetes takarmány kell legyen és semmiféle génmanipulált szart nem adhatnak nekik, azt nekünk, embereknek kell elfogyasztani. De ez így az igazságos, hiszen egy kecskének sem jutott még eszébe génmaipilációt végrehajtani takarmánynövényeken. Ki-mit főzött, egye is meg. Ezt a kecskék nem tudják, mert bizony a sajtjukat is mi esszük meg. És ez bizony nagy szerencse!