A nap mondása

A tehén nem más, mint egy olyan gép, ami ihatóvá teszi a füvet.

St. Félicien

Nem értem, nem értem.... A Rhone-Alpokba mennék is, meg.... meg mennék is. Szép nagy és magas hegyek, gyönyörű tájak, sokféle príma sajt.... csak ne lenne olyan kurva hideg. Úgyhogy inkább majd nyáron, de akkor nagyon. Addig meg hoznak onnan ide sajtot... Most viszont a helyi sajtszerző pontig bármikor nagyon szívesen, ahol sajtos emberem már mosolyogva fogad, és talán Ő az egyetlen, aki meg sem próbál velem franciául társalogni, remélve, hátha sikerült valamit rámragasztani szegény tanáromnak. Mintha Ő pontosan tudná a nagy igazságot: nem, nem sikerült. (lehet, hogy ismeri Isabelle-t? Mindegy is, ez most nem fontos)

Nem értem, nem értem... Tehát sajtos emberem mosolyogva fogad, közli, hogy a héten melyik sajtok lennének szerinte a kedvemre valók (Ő, akár egy jó mixer, tudja, mi kell az embernek) és miután néhány,-az évszaknak köszönhetően már jó érett- félkemény sajtot kiválasztok, beveti a csodafegyvert, miszerint: van itt még valami, ami esetleg érdekelhet. Irány a pult másik oldala, ahol a gyengédebb ízek uralkodnak, amit én kispályásnak tartok, de Ő esküdözik, hogy a St.Félicienben nem fogok csalódni. Mivel erősebb ízekből már bebiztosítottam magam, így "Miért ne?" alapon elviszek egy darabot. Miközben fizetek, biztosít, hogy nincs ember a földön, akinek ez a sajt nem ízlik, és a főnöke annyira szereti, hogy még ölni is képes lenne érte. Ha sajtról van szó, a franciák nem viccelnek. Körülnézek: sajtból még van elég a pultban, és a főnök sehol, tehát megnyugszom, nem sajtkés által fogom bevégezni hitvány életem, vagy ha igen, akkor legalábbis nem ma, nem most.

Nem értem, nem értem... Vajh'miért nézem le ezeket az erőtlen sajtokat? Csak bedobtam a hűtőbe, és persze a többit kóstoltam végig, mikor rájöttem, hogy még ez is van, akkor meg már megettem az adagom, szóval ez marad későbbre. Este aztán nem hagyott nyugodni a dolog, elővettem, egy kicsit kint hagytam szomahőmérsékleten, majd vágtam..... volna.... de folyt... de még hogy.... uhh... anyám! Elő a kiskanalat, nézzük csak: hmmmm, az állaga, mint valami krém, mennyei, az íze pedig tiszta, alig-alig érett sajtíz. Minden mellékíztől mentes, annyira lágy, hogy az ember szinte belebetegszik az élvezetbe. Sajtos embernek igaza volt: ezt a sajtot mindenki szereti. Itt nincs mellébeszélés, hogy "nem szeretem, mert büdös, meg ilyen, meg olyan". Nem értem, nem értem... Ez nem büdös, nem ilyen, nem olyan. Ilyen is meg olyan is.

Amúgy visszatérve a kezdetekhez: a sajt a Rohne-Alpokból érkezett, hogy a nevét honnan kapta, már nem is mondom (igen, ahonnan az összes Francia sajt), nyers tehéntejből készítik, kis korongra formázva kapható (átlag 18 dekát nyomnak) és a francnak annyit beszélni róla, ezt mindenki kóstolja meg, hogy ne csak én töprengjek azon, hogy mitől ilyen kurvajó ez a sajt! Nem értem, nem értem...

Blue Stilton

Nem véletlen a blue. Ez blue és nem bleu, hiszen egy idegenlégióst teszteltem, amely a nem is olyan messzi Angliából érkezett.
Ahogy a nevében is benne van, kéksajtról van szó, amely AEC oltalom alatt áll, tehát szigorú szabályok szerint kizárólag a szigetország három megyéjében (Derbyshire, Leicestershire, Nottinghamshire) készülhet.

A Stilton talán az angolok leghíresebb sajtja, amely küllemét tekintve erősen hasonlít a franciák Fourme d'Ambertjéhez, ez is hengeres alakú hatalmas tömbökben készül. Illata erős, de nem orrfacsaróan erős, íze kellemes, enyhén sós, állaga számomra kicsit száraz a kéksajtokhoz képest, így a fehér részek színe is a szárazságának megfelelően sárgásabb árnyalatú.

A Stiltonból létezik egy fehér változat is, amit gyakran gyümölcsökkel együtt készítenek, de mivel én csak a kéket kóstoltam, arról majd akkor írok, ha sikerül szereznem.

Bleu du Vecors

Rendhagyó bejegyzés. Sejtettem, hogy meg fog történni egyszer, és lám. Jelen bejegyzésem fotó nélkül készült, mert a sajt, amire lefotóztam volna, már nem volt köztünk. Próbáltam pótolni, de sajna nem nyert, hiszen nem túl gyakori, nem kapni mindig. Amint tudom, pótolom a képet!

Ahogyan az a nevéből és kinézetéből is látszik, kéksajttal van dolgunk, amelyet Franciaország délnyugati részén, Dauphiné régióban gyártanak. A tehéntejből készülő, hihetetlenül finom kéksajt íze vetekszik az általam nagyra tartott Bleu de Gex ízével. Állaga ahhoz hasonló, tehát kicsit szárazabb, mint egy Bleu d'Auvergnenek, (és sokkal szárazabb, mint mondjuk egy Brie sajté, amelynek aztán végképp semmi köze a kéksajtokhoz, de olyan unalmas mindig csak azonos típushoz hasonlítgatni) utóíze kevésbé édeskés, illata jóval intenzívebb.

Ennek a sajtnak múltja az 1300-as évekig nyúlik vissza, amikor is még szerzetesek készítették azt, bizonyítékául annak, hogy a sok pogányégetésen és karóbahúzáson kívül az egyháznak némi hasznát is látta a világ akkoriban, bár szegény Jean d'Arcra ez anno biztosan nem volt nagy vígasztaló hatással.

Manapság AOC védett termék (1998 óta), így ha ilyen sajtot eszünk, akkor az biztosan a Montbeliard vagy a Villards típusú tehenek tejéből készült, merthogy ez bizony elő vagyon írva a sajtkészítőknek.

Brie de Meaux

A másik Brie sajt. Nevét természetesen városáról Meaux-ről (ejtsd: Mő) kapta. Jelenleg három régióban is gyártják: a pezsgőiről híres Champagne-ban, Lotharingiában és az Ile-de-France-on. Ez is, mint társa, tehéntejből készül, a mérete valamivel nagyobb, mint testvére , a Brie de Meluné, átlagosan 36-37 cm, és egy teljes kerek sajt kb. 3,5 kg-t nyom.

Az emberek fele a Melun-ra, míg a másik fele a Meaux-re esküszik, nekem meg mindig az ízlik jobban, amit éppen kóstolok, érdemi különbséget nem véltem felfedezni, de ezért a kijelentésemért néhány fan biztosan a fejemet venné.

És bár ízük totál hasonló, egy nagy erénye mégis akad a Meaux-nek: mégpedig az, hogy Talleyrand a sajtok királyának minősítette 1815-ben.

Gyári szünet

Legközelebbi sajtteszt szeptember elején várható.

Bleu de Gex

Bleu de Gex a hivatalos neve, de ismerik még Bleu Septmoncel-ként is. A sajtot Franciaország keleti részén, Jura és Ain megyékben állítják elő a Montbéliardes és a Pie rouge de I'Est tehenek tejéből. Ezek a tehenek friss hegyi füvet és virágokat fogyasztanak, tápot nem kapnak. A tejüket fejés után azonnal felhasználják (már amennyiben Bleu de Gex készül belőlük).

Érdekes a sajt állaga. Lágy, ugyanakkor a kéksajtokhoz képest mégis száraz. Íze kicsit fanyar, fűszeres, viszont utóíze kellemesen gyümölcsös. Illata nem mar az ember orrába, kifejezetten kellemes. Alapszíne a többi kéksajthoz képest inkább sárgás, mintázata pedig olyan, mintha teledarálták volna petrezselyemmel.